Waldorf Olimpia – Az együttműködés és kitartás ünnepe

Ma (2021.06.25 – szerk.) volt a waldorfos ötödikesek ünnepi olimpia játéka. Egy varázslat, mely régóta minden évben megszületik.

220 ötödikes (az iskolák fele), 8 városállam zászlaja alatt vonult ki az ünnepi megnyitóra hófehér, saját maguk varrta és díszítette tógában. Elegánsan, kecsesen, eltökélt tekintettel. Közösen énekeltek és amikor 220 torok egyszerre kiáltott, libabőrös lettem az egységtől és a bennük ébredő erőtől.

Ezek a gyerekek egész évben erre a napra készültek.

Bejárták az ókori mondavilágot, történelmet keresztbe-kasul. Megtanulták a görög isteneket, indiai, babilóniai történeteket, az ókori földrajzot.
Minden nap tornáztak és futottak, a végén már napi 2 kilómétert. Elsajátították a gerelyhajítás, diszkoszvetés elegáns és hatékony módját – ami nem is olyan könnyű, még felnőttként sem.

Az utolsó hetekben varrták a tógájukat, díszítették, hímezték, saját kezükkel mosták és vasalták… Lélekemelő volt látni, mi sok fizikai, szellemi, lelki energiát tettek bele. És aztán két gyakorló napon át 6-kor keltek, a városállamukkal zászlót festettek, napi 8 edzést végigcsináltak, összecsiszolódtak. És felkészültek az ünnepre. Az ünnepre, ami az ókori olimpia hagyományait keresi, de számomra annak is az ünnepe, hogy együtt lehetünk, támogathatjuk egymást, hogy milyen erő van az együttműködésben.

Ebben a közegben mindenki lefutja a maratont (kb. 2,5 kilométer).

Igen, volt egy leggyorsabb. Fantasztikus idővel! De a taps, az ováció, a bíztatás nem csak neki, hanem mindenkinek szólt, amíg csak az utolsó is be nem érkezett a célba. És hiszem, hogy talán az utolsók még nagyobb dolgot vittek véghez, mint az elsők. Illetve mindenki önmagához képest!
Küzdöttek és megcsinálták!

Aztán a tűző napon magasugrottak, távolugrottak, birkóztak. Diszkoszt vetettek, gerelyt hajítottak. És a váltófutásnál már a városállamok között vándorolt a váltóbot.

És végül melyik városállam nyert? Nem tudom. Nincs aranyérem!

A tanárok minden egyes gyereknek a szemébe néztek és személyre szólóan mondták el, hogy milyen erősségeket, értékeket láttak rajta a 3 napos tábor alatt. Mi az, amit vigyenek tovább egy életre, amiből táplálkozhatnak a következő években az útjuk során.

Mindenki boldogan üvöltötte a végén a városállama nevét. De nem egymás ellen. Hanem együtt, egymásért. Az összes hazai waldorf iskola közös összefogásában, tovább víve az olimpia és a hagyomány lángját.

(A beszámoló egy szubjektív szülői beszámoló és nem a pedagógia oldaláról közelít!)